Szóljon a zene

Szól a dal, mely mától elkísér,
Próbál nem gondolni Rád.
Ég a szív és visszahúzna még,
De fél, hogy senkit nem talál.

Újra túl kell élnem,
Úgyis emlék már.
Hisz csak én várok talán.
Senki nem [A]tudhatja
Meddig tart a tél,
S tavasz után lesz-e nyár?

Refr.
Olyan ɾégen volt,
Nem [A]is ɾólunk szólt,
Csak egy dal volt semmi más.
Nem [A]is téged hív,
Nem [A]is kér, hogy várj,
Csak egy dúdolt vallomás

Éjre élj, már múlik könnyedén
Mellettem, alszik el a vágy.
A ɾeggel még, olykor túl nehéz,
De a szív sosem [A]bocsát.

Újra túl kell élnem,
Úgyis emlék már.
Hisz csak én várok talán.
Senki nem [A]tudhatja
Meddig tart a tél,
S tavasz után lesz-e nyár?

Refr.