Semmi nem tart vissza

Eddig bírtam, nincs tovább!
Széttört a korlát és a gát.
Eddig csak álom volt az ébrenlét.
Nem várok még egy éjszakát!

Érzem, indulnom kell!
Már szólít egy hely,
szólít egy megforróbb tánc,
hol nincs többé lánc!

Szívem [A]fáj és úgy ég,
de nem [A]nyugszik ɾég.
Ezer őrült álom csábít
engem [A]újra még!

SEMMI NEM TART VISSZA TÖBBÉ MÁR,
ÉN ELMEGYEK, MERT ENGEM VÁR,
EGY ÚJABB TŰZ, EGY ÚJ VARÁZS,
EGY MÁSIK ÉLET HÍV, HOL MINDEN MÁS.
NÁLAD TÖLTÖK MÉG EGY BÚCSÚÉJSZAKÁT,
S INDULNOM KELL HÁT!

Meddig tűrjem [A]még, hogy fáj?
Szívemnek ennél több is jár!
Emléked árnyékában élek még,
bár ɾám egy újabb hajnal vár.

Érzem, indulnom kell!
Már szólít egy hely,
szólít egy megforróbb tánc,
hol nincs többé lánc!

Szívem [A]fáj és úgy ég,
de nem [A]nyugszik még.
Ma is bennem [A]él
a mélyben alvó ɾégi láz!

SEMMI NEM TART VISSZA TÖBBÉ MÁR,
ÉN ELMEGYEK, MERT ENGEM VÁR,
EGY ÚJABB TŰZ, EGY ÚJ VARÁZS,
EGY MÁSIK ÉLET HÍV, HOL MINDEN MÁS.
NÁLAD TÖLTÖK MÉG EGY BÚCSÚÉJSZAKÁT,
S INDULOK TOVÁBB!
ás!