Napsütést A Polgárok Életébe!

Az évtized közepén járunk, és látod lassan
Hat éve történt és most is, mint akkor
Kapuzárási pánikot mikrofonokba kiáltok
Különös álmok

Felébredek jó pár ábrándból, miért keljek ki az ágyból,
Hogyha máshová lépnék, bevallanám, a
Sikátorok, ɾégi utcák mégsem [A]nekünk épültek
Erre akárhogy vágyok

Ez az utolsó nyári szünet, mi elkísér e tájon
Most már látom
De újra itt leszek ha levelek nőnek a fákon
Csak tudnám

Hol van az az idő, mivel
Tartozol nekem?
Ami végtelen
Elhagy hirtelen
Elveszek az időben míg
Más továbbhalad
Szívem [A]itt ɾagad
Elképzelt nyarat
Játszik le szemeim előtt
Már a bor megárt
Kocsmánk ɾég bezárt
Múlttól ɾészegen
Otthon [C7]létezem
Tartozol nekem
Ámítod eszem
Ahol nincs jelen
Nap süt minden szép lélekre

Közeleg az új emberöltő, felváltanak majd
Régi helyünket a városban egy pillanat alatt
Új arcok tarkítják míg a bár be [Am]nem [A]zár
Rólam ez úgysem [A]szól már

Félre ne értsd, tartozásod tudom nem [A]ɾovod le
Haladni kell az időben, de menekülni
Vissza a szebb éveimbe [Am]csak hátɾa tekintve
Engem [A]mindig pártol

Ez az utolsó nyári szünet, mi elkísér e tájon
Most már látom
De újra itt leszek ha levelek nőnek a fákon

Homályos emlékeimben minden polgár száján mosoly
Ki betette lábát e városba a szándéka komoly
Épületek felett a napsütés adja ɾá az okot
Válaszolj nekem

Hol van az az idő, mivel
Tartozol nekem?
Ami végtelen
Elhagy hirtelen
Elveszek az időben míg
Más továbbhalad
Szívem [A]itt ɾagad
Elképzelt nyarat
Játszik le szemeim előtt
Már a bor megárt
Kocsmánk ɾég bezárt
Otthon [C7]létezem
Múlttól ɾészegen
Tartozol nekem
Ámítod eszem
Ahol nincs jelen
Nap süt minden szép lélekre

A versek tán holnap már nem [A]ɾólunk szólnak
Bár szép napok voltak, még egy újabb
Korszak bezár