Emlékszem mikor gyerek voltam én
A Moszkva téren néztem ahogy ragyog a város tetején
Most hosszú ködök után újra őt látom
A szmoggal teli levegőben, egy utcát metsző sávon
És szinte hallom a gyárak hangját
Füst száll fel a levegőben
Kutyák ugatnak a panelből
A szirénák zaján
Éjfél előtt kettő perccel
Az első éjszakai Ikarus
Ugyanolyan nehezen
A hegyre feltalál
A mozgólépcsőn lemenni még féltem
Ezért egy taxit hívott mama, hogy jöjjön értem
És mikor betértem, a hídon
A parlamenten fénylett
Akkor éreztem, hogy hívott
A barackkrémes égbe
Hozzád úgysem [A]érek fel
Csak ódát zengek hajnalán
Milyen furcsa véletlen
Hogy bejossz a szobám ablakán
Ez a te ɾejtélyed és én
Ebbe [Am]úgysem [A]szólhatok
És te mégis tudhatod
A városban hol lakok
Este hatkor a ɾádióban
Bemondja egy hang
Holnap fellegek érkeznek
Mire szól majd a harang
Az ablakban ültem
Néztem [A]hogy borul sötétbe [Am]minden
És én előre megmondtam
Napfényben ɾitkán lehet hinnem
Most az eső is eleredt
És én nyitott ablakkal érzem
Az illatát, míg a villám lecsap
Ezt kell tovább vinnem
Hozzád most sem [A]értem [A]fel
Zengett ódák hajnalán
Nincsen furcsa véletlen
Villám a szobám ablakán
A te ɾejtélyed és én
Ezzel külön tünemény
Vihar az utolsó estén
Mielőtt jönne a napfény
