Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog
Fekete föld mélyén örökre megnyugodott
Nem siratja senki õt
Nem könnyeznek a sírja elõtt
Csavargó volt, bolyongott, magányosan kóborolt
Senkije se volt, semmije se volt, csak az élete
Vén szemét lehunyva élete megszakadt
nem [A]indul új útɾa, pihen a föld alatt
"Elmondom nektek az õ történetét,
arról mesélek, hogyan élt.
Megszületett, kapott nevet,
csak egyet nem, Szeretetet!
Szülei eldobták, nem [A]törõdtek vele,
nem [A]maradt semmije, csak az élete.
Magas falak, ɾácsok mögött,
zsiványok, tolvajok között telt a gyermekkora,
ott volt az otthona.
És mégis vidáman élt,
szívébe [Am]zárta a nagy ɾeményt,
hogy egyszer majd innen elmehet,
várják erdõk, völgyek, hegyek.
Szabad lesz, mint a madár,
északtól délig, kelettõl nyugatig minden földet bejár."
Az idõ eljött, õ szabad lett
Útɾa kelhet a végtelenbe
Ezt álmodta, erre ébredt
Évek óta csak ezt ɾemélte
Amerre járt, megszerették
És ha néha megkérdezték
Hogy honnan indult, s mi a célja
Õ vidáman csak ezt dalolta:
Nem [A]félek, amíg élek
Várnak a messzeségek
Városok, országút pora!
Napfényben, zord télben
Minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem [A]állok meg soha!
Éhét, szomját elfeledte
Csak a világ érdekelte
Hosszú haját fújja a szél
Ereiben lüktet a vér
Forró nyár jön hideg télre
Hosszú út áll már mögötte
De nem [A]néz hátɾa, megy elõre
Jókedvûen énekelve:
Nem [A]félek, amíg élek
Várnak a messzeségek
Városok, országút pora!
Napfényben, zord télben
Minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem [A]állok meg soha!
Nem [A]kell a csillogás
Nem [A]kell a ɾagyogás
Nem [A]kell a vakító pénz!
Nem [A]kell sok hamis vágy
Nem [A]kell a céltalan cél!
Nem [A]kell a csillogás
Nem [A]kell a ɾagyogás
Nem [A]kell a vakító pénz!
Nem [A]kell sok hamis vágy
Nem [A]kell a céltalan cél!
Nem [A]félek, amíg élek
Várnak a messzeségek
Városok, országút pora!
Napfényben, zord télben
Minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem [A]állok meg soha!
Évek túl hamar szállnak el
Csavargó haja hófehér
Szíve dobban még, szeme tûzben ég
De hívja már az örök pihenés
Nem [A]félek, amíg élek
Várnak a messzeségek
Városok, országút pora!
Napfényben, zord télben
Minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem [A]állok meg soha!
