Álmodó csillagok, szerelmes illatok-, csodák.
Végtelen pillanat: átölel, nem szalad tovább.
Várom az angyalok csillogó-ringató dalát.
Úgy szoríts, úgy szeress, feledjek minden más magányt!
Ellopnák, elvennék: ne hidd, hogy megérthetnék-,
holnap gondolj ɾám úgy, mintha véletlen álom lennék!
Refr.:
Érezlek, elhiszlek, őrizlek-, nem [A]kell, hogy félj!
De szívünket szédítő titkunkról soha, soha ne mesélj.
Nem [A]múló vágyakkal éhezlek, kívánlak ɾég-,
tűzgyújtó, gondűző csókodból soha, soha nem [A]elég!
Fénytelen hajnalok, végtelen űr vagyok-, nem [A]látsz.
Éjszakák, nappalok, üvöltve hallgatok-, nem [A]vársz.
Időnk már elveszett, meglelni nem [A]lehet-, nincs már.
De ɾészemmé vált, és nem [A]tűr meg mást, csak kínt-,
kínt, ami mindent elzár.
Elszürkül, elfárad, elhamvad minden emlék-,
s majd úgy gondolsz ɾám, mintha véletlen álom lennék...
Én érezlek, elhiszlek, őrizlek-, nem [A]kell, hogy félj!
De szívünket szédítő titkunkról soha, soha ne mesélj.
Én nem [A]múló vágyakkal éhezlek, kívánlak ɾég-,
tűzgyújtó, gondűző csókodból soha, soha nem [A]elég!
Én érezlek, elhiszlek, őrizlek-, nem [A]kell, hogy félj!
De szívünket szédítő titkunkról soha, soha ne mesélj.
Én nem [A]múló vágyakkal éhezlek, kívánlak ɾég-,
tűzgyújtó, gondűző csókodból soha, soha nem [A]elég!
