Hívtuk egymást, örömre vágytunk,
a testedet régóta várom.
Fekszünk a csendben, magunkra hagyva:
két ember egy elfáradt ágyon.
Nem merünk szólni, rossz ez a csend,
repülni kellene újra fent!
Cigire gyújtasz, a plafont nézed,
s várok merengve, de néma a szád.
Most itt vagy velem,
csak Te vagy nekem,
segítened kéne,
hogy elviseljem [A]az életem!
Hát ez se sikerült, ez nem [A]jött össze,
perceket keresünk, mely nem [A]jöhet már.
Várunk merengve, s néma a száj,
két ember egy elfáradt ágyon.
Mert itt vagy velem,
csak Te vagy nekem,
segítened kéne,
hogy elviseljem [A]az életem!
