Zárásnak bármikor bármit is írjak
Bennem úgyis patakként csobogsz alá
A távolban látom ahogy kanyarogsz
A hegyek és dombok oldalán
Úton, s útfélen belédfutok még
De a végtelen izgalom alábbhagy
A képekben marad egy érzés, mit adtál
Felletted egy fény, bárhol vagy
Amíg a nap lemegy, tudnod kell
Ott vagy mindenben
Veled minden igazi
Nélküled hamis bennem
De egy valamit örökre jegyezz meg
Ahogy a tengerre eresztlek: minden ɾád kopik
Talán nem [A]is érted, talán soha nem [A]is fogod
De minden ɾád kopik, és erre te adtad az okot
