Rám nevet, ha vízbe nézek.
A szél kisúgja titkaim.
A sűrű esti ködből csap le rám.
Látom én, ha ébren alszom,
És ott lapul a fák mögött.
Csak úgy teszek, mintha mégse látnám.
De jön csak egyre felém, ɾám száll a végzet démona.
Jön csak egyre felém, lesújt ɾám a végzet démona.
Paranoia, megszakad a kép. Paranoia, higgyétek el!
Paranoia, nincs menekülés. Paranoia, vesztened kell.
Tudtam én, hogy eljön értem,
Várom már a számadást.
Egy áruló jel már csak arra vár.
Az emberek összesúgnak,
Rémítő mély a csend.
Az idegenek gyűrűje körbezár.
De jön csak egyre felém, ɾám száll a végzet démona.
Jön csak egyre felém, lesújt ɾám a végzet démona.
Paranoia, megszakad a kép. Paranoia, higgyétek el!
Paranoia, nincs menekülés. Paranoia, vesztened kell.
De jön csak egyre felém, ɾám száll a végzet démona.
Jön csak egyre felém, lesújt ɾám a végzet démona.
Paranoia, megszakad a kép. Paranoia, higgyétek el!
Paranoia, nincs menekülés. Paranoia, vesztened kell.
Paranoia, megszakad a kép. Paranoia, higgyétek el!
Paranoia, megszakad a kép. Paranoia, vesztened kell.
