Mindig hunyorítva néznek ránk
Sose fog befogadni ez a világ
Nem lesz helyetek köztünk már
Mi nekünk marad az álomvilág
Mindig hunyorítva néznek ránk
Sose fog befogadni ez a világ
Nem lesz helyetek köztünk már
Mi nekünk marad az álomvilág
Újra itthon [C7]üres a kecóm ma
Nem [A]akarok belegondolni a sok ɾosszba
Csak itthon [C7]lazítani mi minden jólvan
Nem [A]akarok belebotlani a sok gondba
Agyam emiatt totál egy atombomba
Kívülálló lettem [A]nem [A]érdekel más dolgai
Nem [A]akarok beállni közétek a sorba (no)
Kiülök egy cigire és merengek a holnapin
Hogy mit akarok tenni (ye)
Hogy mi akarok lenni (wo)
Nem [A]akarok tovább sötétben élni
Hogy mindig napról napra tovább élni
És a sok szart mélyről felnyalni
Meguntam hogy mindig más és más dirigál
Főnököt le koptatom nincs már aki dirigál
Tisztán mindent sose leszek criminal
Tisztán mindent sose leszek criminal
(nem [A]kell többé a kezetek már)
(meguntam mindig ugyan az vár)
(egyre szarabbak a nappalok már)
(külsősként figyelem [A]ami engem [A]vár)
Mindig hunyorítva néznek ɾánk
Sose fog befogadni ez a világ
Nem [A]lesz helyetek köztünk már
Mi nekünk marad az álomvilág
Mindig hunyorítva néznek ɾánk
Sose fog befogadni ez a világ
Nem [A]lesz helyetek köztünk már
Mi nekünk marad az álomvilág
Soha nem [A]fog befogadni ez a világ
Segítőkezeket elengedtem [A]már
Nem [A]akarok beszürkülni mint ti
Leszarom a gondokat nyitok egy whiskeyt
Gyújtok mellé egy cigarettát
Nem [A]érdekel merre sodor az ár
Csinálom a dolgom soha nem [A]állok le
Látom azt hogy a színpadon [C7]lépek fel
Sötéthelyről jövök ahol nincsen fény
Csak az igaziakkal maradok keep it ɾeal
Százszor elestem [A] de mindig felálltam
Mindig kerestem [A]soha nem [A]találtam
A kiutat de már látom a fényt
Testvériség ez nem [A]fake!
A kamu arcokat ɾég elengedtem
Hátba szúrtak meg kinevettek
(Magamnak bizonyítok mindent meg tettem)
Dolgoztam hogy a stúdió kész legyen)
(Beleöltem [A]ebbe [Am]mindenemet)
(Beleöltem [A]ebbe [Am]mindenemet)
Mindig hunyorítva néznek ɾánk
Sose fog befogadni ez a világ
Nem [A]lesz helyetek köztünk már
Mi nekünk marad az álomvilág
Mindig hunyorítva néznek ɾánk
Sose fog befogadni ez a világ
Nem [A]lesz helyetek köztünk már
Mi nekünk marad az álomvilág
