Elveszve kóborlok a sivatag közepén
Láthatod, ennyit hagytál nekem
Az utolsó oázis forrása elapad
Néhány cseppjét mégis meghagyom
Az úgyis száraz torkomon
Ha itt halnék én szomjan
Legalább azt elmondhatnám
Hogy életem [A]nagyobb ɾésze
Szép volt egy kaktusz oldalán
A látszat mögött is ott van az igazság
A tüskéid mögött oltottad a szomjam, és
Annyi idő után most előttem [A]hervadsz el
Könyörögnék azért, hogy táplálj engem [A]még
Erre nem [A]készültem [A]fel
Elmentél, és én csak most veszem [A]észre
Egyedül homokdűnéket látok csak körbenézve
A vihar betemet
