Nélküled megyek tovább

Csak én meg jó magam
Megint rám nyitott a magány
A lénye fénytelen
A szava szótalan talán.

Valahol elfogyott a napsugár
Valahogy elfagyott a nyár.

A búcsú szívtelen,
Hisz a szív az másra jó.
A csókja íztelen
Mosolya színtelen, fakó.

Valahol elkopott a kis hajó
Valahogy elkopott a folyó.

Most bárhogy nézem [A]
Átfordult a nagyvilág
Én már nélküled megyek tovább.
És bárhogy nézem [A]nem [A]tudnék most hatni ɾád
Bennem [A]nincsenek nagyobb csodák.

Most bárhogy nézem [A]
Átfordult a nagyvilág
Én már nélküled megyek tovább.
Mert bárhogy nézem [A]nem [A]látom a nagy hibád
Lassan végzett velünk pár szilánk.

Reményem [A]él bennem [A]
Hozza az éjszaka a nappalát.

Szól még a dalom bent a szívedben
Talán majd dúdolod a dallamát.

Valahogy újra ɾám találsz
Valahogy eljövök, ha vársz.

Légy újra mellettem [A]
Ahogy őrzi száz fotó.

Túl minden csúf helyen
Jobb ha együtt száll két álmodó.

Valahol összeér a ɾossz, a jó
Valahogy sárból is lesz hó.