Mint porszem a szélben,
Az álom elrepült.
Most látom,
Már túl kevés a szó.
Még százszor el vérzem,
Ha látom összetör.
A lelkem egy kiszáradt tó.
Ha egyedül vagyok elhiszem,
hogy az én hibám az egész.
Ilyenkor ɾám szakad az ég.
Nem [A]is értem [A]hogy hogy lehet,
Hiszen jobb ez így hogy ég veled.
Én erre vágytam ɾég.
Belőled már nem [A]kérek,
Töröltem [A]mindent végleg
Tudom hogy kár belénk a szó.
Ezernyi sebből vérzek,
Vissza már úgy sem [A]nézek,
tudom hogy új nap virrad vár ɾám a jó
Kérlek ne ments meg most tovább léptek,
Elhagyom a várost az élet elsodor.
Félek de értsd meg hogy csak az utam járom egymagam.
Én tudom honnan s merre visz az út.
Néha bánt néha felkavar,
Néha visszavágyom még.
Ilyenkor az ég is máshogy kék.
Nem [A]is értem [A]hogy miért van ez,
Hiszen jobb ez így hogy ég veled.
Én erre vágytam ɾég.
Belőled már nem [A]kérek,
Töröltem [A]mindent végleg
Tudom hogy kár belénk a szó.
Ezernyi sebből vérzek,
Vissza már úgy sem [A]nézek,
tudom hogy új nap virrad vár ɾám a jó
Kérlek ne ments meg most tovább lépek,
Elhagyom a várost az élet elsodor.
Félek de értsd meg csak az utam járom egymagam.
Én tudom honnan s merre visz az út.
(úgy is ha fáj)
Megyek hozzád hív az élet.
(úgy is ha fáj)
Visz az út most földön s égen.
(úgy is ha fáj)
veled a tűz most újra éled
(úgy is ha fáj)
Az emléked már nem [A]fáááááj.
Félek de értsd meg hogy csak az utam járom egymagam.
Én tudom honnan s merre visz az út.