Évek szava szólt,
évek szava nekem mesélte el,
hogy mennyire véges az út,
melyen indultam, s tovább mennem kell.
Mulandóság Asszonya,
kinek örök az otthona,
ki előtt mindig hosszú a sor:
reményeinket elrejted valahol.
évek szava kért,
évek szava tőlem [A]ɾeméli most,
életemről a nagy dumát.
Szólok magamhoz: végre ne hazudozz!
Mulandóság Asszonya,
kinek örök az otthona,
ki előtt mindig hosszú a sor:
ɾeményeinket elrejted valahol.
évek szava vár,
évek szava tőlem [A]kéri már,
hogy feledjem [A]ɾégi életem,
így talán lesz, ki egyszer megtalál.
Múlandóság Asszonya,
kinek örök az otthona,
ki előtt mindig hosszú a sor:
ɾeményeinket elrejted valahol.
Đăng nhập hoặc đăng ký để bình luận
Đăng nhập
Đăng ký
