Az első emlékeim egyike, hogy szól a zene és énekelek
Talán még beszélni sem tudtam, de ha zene szólt, rögtön a táncot roptam
Iskolásként már zenélni akartam, de azt mondták, hogy inkább tanuljak
Úgyhogy tinóként tanultam és ökör lett belőlem, de a zene mindig ott volt mögöttem.
Érett lettem, mire hangszert vettem [A]végre, egy ócska, kopott basszusgitárt
Vadul téptem [A]a húrjait, és szabadabb voltam, mint bármelyik madár
A hajam nőtt, lobogott a szélben, a kis pénzem [A]is elment piára
Üvöltöttem, ahogy a torkomon [C7]kifért, mert dühös voltam az egész világra
Negyvenen túl már lelassult a élet, a gyerekek, a munka - mókuskerék
De nem [A]bánok semmit, mert ɾátaláltam az egyensúlyra, ami bennem [A]él
Fáj minden, mikor felkelek az ágyból, de hidd el, nem [A]panaszkodom
Mert az mindenen átsegít, mikor sétál az ujjam a basszuson
