A Szívem mint egy izzó máglya
Forró, még ha nincs is lángja
Bár nagy tüzet már régen látott
Nem érti, nem érti a nagyvilágot
Sok embert lát de mindegyik idegen
Az arcuk mutatják de hallgatnak hidegen
Elvesztek ők is a saját fejükben
Félnek, fáznak, nincs fény a szemükben
Az éjben a feketeségben nézem [A]a kézben egy égő gyufaszál
Vár arra készen hogy az éveken át hideg fát
Lobogó máglyává változtassa át
Hey
Égjen a tűz
Lobbantsuk újra lángra a földet
Egy szikra elég és a börtön elég
Az ember újra szárnyal mint a madár
Égjen a tűz
Lobbantsuk újra lángra a földet
Egy szikra elég és a börtön elég
Az ember újra szárnyal mint a madár
Az erdő mélyén az ordas vadak már ɾégóta a torkodra vágynak
De ha folyik a véred az ösztönük ébred a bestiáknak hogy támadjanak
De ha kezedben a fáklya az élet lángja a fény az árnyakat mind elvágja
A sötétbe [Am]menekül minden fantom az ég is ég és lobog a Máglya
Az éjben a feketeségben nézem [A]a kézben egy égő gyufaszál
Vár arra készen hogy az éveken át hideg fát
Lobogó máglyává változtassa át
Hey
Égjen a tűz
Lobbantsuk újra lángra a földet
Egy szikra elég és a börtön elég
Az ember újra szárnyal mint a madár
Égjen a tűz
Lobbantsuk újra lángra a földet
Egy szikra elég és a börtön elég
Az ember újra szárnyal mint a madár
