Mintha álmodnék, kínoz a távollét,
Pedig tudod, hogy érted én megváltoznék.
Egyszer lágolnék, máskor meg záporként,
Hullanak könnyeim, érted, mert rád várok még.
Mintha álmodnék, kínoz a távollét,
Pedig tudod, hogy érted én megváltoznék.
Egyszer lágolnék, máskor meg záporként,
Hullanak könnyeim, érted, mert ɾád várok még.
Szerinted én vagyok a seggfej,
Nekem [A]te pedig egy sebhely.
Volt Párizs meg Eiffel,
Kiléptél az ajtón egy Ronaldo mezzel.
Tovább nem [A]tudtál várni,
Miért kell pont így elválni.
A fejemhez szoktad vágni,
Hogy jobb emberré, nem [A]tudtam válni.
De mondd meg kérlek istenem,
Mondd meg, hogy miért kell így legyen,
Együtt örült, és sírt velem,
Úgy bánom, ő volt mindenem.
De mondd meg kérlek istenem,
Mondd meg, hogy miért kell így legyen,
Együtt örült, és sírt velem,
Úgy bánom, ő volt mindenem.
Mintha álmodnék, kínoz a távollét,
Pedig tudod, hogy érted én megváltoznék.
Egyszer lágolnék, máskor meg záporként,
Hullanak könnyeim, érted, mert ɾád várok még.
Mintha álmodnék, kínoz a távollét,
Pedig tudod, hogy érted én megváltoznék.
Egyszer lágolnék, máskor meg záporként,
Hullanak könnyeim, érted, mert ɾád várok még.
De mondd meg kérlek istenem,
Mondd meg, hogy miért kell így legyen,
Együtt örült, és sírt velem,
Úgy bánom, ő volt mindenem.
De mondd meg kérlek istenem,
Mondd meg, hogy miért kell így legyen,
Együtt örült, és sírt velem,
Úgy bánom, ő volt mindenem.
