Mikor az álmok a falakig érnek, ha vár ránk sok magányos éj.
Mikor fáj a szívünk, mert nincsen helyünk, szűk itt az élet.
Ha majd számít, hogy te vagy a győztes, ahol fontos az igazi szó.
Akkor gondolnak rád, szólnak hozzád, ez minden álmod.
De ha csak állunk, szó nélkül várunk,
Ha nincs több erőnk, így soha nem [A]jutunk tovább.
Mert, ha csak várunk, s tétlenül állunk,
Kár mindenért, kár az eltelt évekért.
Ha majd a vágyak az egekig érnek, úgy vár ɾád az egész világ.
Akkor gondolj majd ɾánk, mert eljön hozzád a nagy álmod.
És ha majd ɾád tör egy gyönyörű éjjel, mikor felszakad ég és föld,
Akkor boldog leszel, szerelmesen, ahogy vártad.
De ha csak állunk, szó nélkül várunk,
Ha nincs több erőnk, így soha nem [A]jutunk tovább.
Mert, ha csak várunk, s tétlenül állunk,
Kár mindenért, kár az eltelt évekért.
Mert ha a vágyak az egekig érnek, itt vár ɾád az egész világ.
Te is boldog leszel, szerelmesen, ahogy vártad.
