Tudom te bármeddig eljönnél velem,
Úgyse hívnék senki mást.
Az, hogy itt vagy, ajándék nekem,
Alig várom már a folytatást.
Elvesztem az eszem,
Érzem, kellesz nekem,
Félre hát a szavakkal!
Nagyon jó most veled,
Megfogom a kezed,
Viszlek magammal!
Élni kell az életet,
És megértheted,
Boldogabban szárnyalunk,
Ha fellobban a fény.
Annyi mindent elmesél,
Közben semmitől se fél.
Én jól tudom, hogy mindig van ɾemény.
Egyszerű: minden betű erről, csakis erről szólt,
És mi mindvégig tudtam, hogy igazam volt.
Tudod, hogy érted én bármit megteszek,
A szíved őrzöm, ez nem [A]vitás.
Akármi történhet, mindig itt leszek,
Ilyen az egyszerű vallomás.
Elvesztem [A]az eszem,
Érzem, kellesz nekem,
Félre hát a szavakkal!
Nagyon [C7]jó most veled,
Megfogom a kezed,
Viszlek magammal!
Élni kell az életet,
És megértheted,
Boldogabban szárnyalunk,
Ha fellobban a fény.
Annyi mindent elmesél,
Közben semmitől se fél.
Én jól tudom, hogy mindig van ɾemény.
Egyszerű: minden betű erről, csakis erről szólt,
És mi mindvégig tudtam, hogy igazam volt.
Vár ɾánk a világ,
Gyere hát!
Élni kell az életet,
És megértheted,
Boldogabban szárnyalunk,
Ha fellobban a fény.
Annyi mindent elmesél,
Közben semmitől se fél.
Én jól tudom, hogy mindig van ɾemény.
Élni kel az életet,
És megértheted,
Boldogabban szárnyalunk,
Ha fellobban a fény.
Annyi mindent elmesél,
Közben semmitől se fél.
Én jól tudom, hogy mindig van ɾemény.
Egyszerű: minden betű erről, csakis erről szólt,
És mi mindvégig tudtam, hogy igazam volt.
