Egyedül én, szomorú házak utcáján
ásít a fény, valahol hajnal négy táján
egyedül én mert elhagytál a könnyek éjjelén.
Nincs más csak én, séta a város legmélyén
ez az enyém keserű csönd a dal végén
egyedül én mert elszöktél a tegnap tengerén.
Refr.: Nincs más csak egy jéghideg álom
hogy más csókjára vársz
én az utakat járom te fenn egy felhőn szállsz
s csak az arcodat látom
bár nem [A]mellettem [A]állsz távolba vágysz.
Semmi más ....
Egyedül én valahogy elbújt minden jó
semmi ɾemény nem [A]vagyok más csak jég és hó
megint csak én már jártam itt a mélység legszélén
Nincs más csak én nem [A]segít dal se kedves szó
ez az enyém egy örökre eltévedt hajó
most itt állok az utak legvégén.
Refr.:Nincs más csak egy jéghideg álom
hogy más csókjára vársz
én az utakat járom te fenn egy felhőn szállsz
s csak az arcodat látom
bár nem [A]mellettem [A]állsz távolba vágysz.
Semmi más....
