Edgar Allan Poe

Terjeng itt a fehérség itt az irodák falán
Remélem hogy egyszer majd ez az iromány talán
Ki menekít minket mert, tudod én meg a magány
Kézben járunk a világtúloldalán
Addig töltöm a kávét míg a fejemet le döntöm
Mókuskerék meg keresem [A]és azután elköltöm
A bennem [A]ɾejlő dolgokat a dalaimba költöm
Hétköznap az inget utána a maszkot öltöm-fel magamra
De nem [A]vagyok szét szakadva
Mert egyben tart engem [A]valamilyen mód ez a halandzsa
Az alacsony bérek miatt nem [A]kerül a léc magasra
Az alacsony bérek miatt nem [A]kerül a léc magasra

Egy pillanatnyi pihenés de nyolc óra meló
Lutɾi az élet mint a benzinkutas tonhalas szenyó
Veletek nem [A]mozgunk mert a spanotok fleó'
Nem [A]illetek a képbe [Am]mint a Clarkon [C7]a Leo
Felveszem [A]a CSOK-ot mert minden MC már a gyermekem
Lavírozok át síkságokon [C7]meg viràgzó kerteken
Kéne egy kis segítség mert elgurult a gyógyszerem
Bezár engem [A]a lelkemben ɾég elhagyatott kórterem
Nincsen erre módszerem
Teszem [A]amit tennem [A]kell és ɾemélem [A]hogy jól teszem
Néha úgy érzem [A]hogy a sors igenis jó velem
Néha ellenem [A]van az összes alkotóelem
Ha egy valaki lehetnék az Edgar Allan Poe legyen