Már nem kell álmodni az életet,
az álmokat éljük inkább át.
Reggel a kék ég felé fordulok,
nem túl sokért, sőt semmiért
csak egy jó szóért koldulok
Hittem, hogy fentről biztos vigyáz rám
véletlen se érjen semmi baj,
A vállamra hullik most egy fehér toll
Látod ennyi sőt semennyi
maradt az angyalból.
Dalban élek ettől érzek másképp
a zene az már, mint a levegő jár
Sírás voltam mosoly lettem [A]végre,
most az akit látsz hidd el valaki más!
Egy dallam átszaladt a zongorán,
a múltamról, az életemről szól.
Van úgy, hogy jópár napra eltünök,
ha bajom van, bármi bánt
csak a zenébe [Am]menekülök!
Dalban élek ettől érzek másképp
a zene az már, mint a levegő jár
Sírás voltam mosoly lettem [A]végre,
most az akit látsz hidd el valaki más!
Zene nélkül mire mennék?
Magam sem [A]tudom!
Van egy fegyver ami megvéd,
úgyse hinnéd, csak egy egyszerű
mikrofon!
Dalban élek ettől érzek másképp,
a zene az már, mint a levegő jár...
Dalban élek ettől érzek másképp
a zene az már, mint a levegő jár
Sírás voltam mosoly lettem [A]végre,
most az akit látsz hidd el valaki más!
Dalban élek ettől érzek másképp
a zene az már, mint a levegő jár
Sírás voltam mosoly lettem [A]végre,
most az akit látsz hidd el valaki más!
Most az akit látsz, hidd el valaki más!
Most az akit látsz, hidd el valaki más!
